Az Óhalászi-sziget a Tisza-tó egyik legkülönlegesebb és legrejtélyesebb helyszíne, amely nemcsak természeti szépségeivel, hanem történelmi múltjával is lenyűgözi a látogatókat. A sziget egykor Tiszahalász nevű falu otthona volt, amelynek sorsa szorosan összefonódott a Tisza folyóval.
Tiszahalász: Egy eltűnt falu története
Tiszahalász egy Árpád-kori eredetű halászfalu volt, amely a Tisza partján helyezkedett el. A település lakói elsősorban halászatból és ártéri gazdálkodásból éltek, kihasználva a folyó közelségét. A falu házai paticsfalú építmények voltak, amelyek vesszőfonatból és sárral tapasztott falakból álltak. Az árvíz gyakori vendég volt a településen, de a lakosok mindig újjáépítették otthonaikat az áradások után.
Az 1876-os nagy árvíz azonban végzetesnek bizonyult Tiszahalász számára. Március 24-én a Tisza átszakította a taskonyi védőgátat, és elöntötte a falut, valamint további 23 községet. A jeges ár következtében két ember és több száz háziállat vesztette életét, és mintegy 1200 ház dőlt romba. A falu lakóinak menekülniük kellett, és a település teljesen megsemmisült.
A katasztrófa idején Hartl Ede, a környék egyik földbirtokosa, saját vagyonát kockáztatva segítette a falusiakat. Kompját azonnal Tiszahalászra küldte, hogy mentse a lakosokat, és földjeire engedte a rengeteg vizet, ezzel enyhítve az árvíz okozta károkat. Segítette a családok kitelepítését és átköltöztetését, élelemhez, ruhához juttatta őket. Később pedig hozzájárult az elpusztult falu újjáépítéséhez egy biztonságosabb, magasabban fekvő helyen.
Újlőrincfalva: Az új otthon
A megmenekült lakosoknak Schlauch Lőrinc szatmári püspök adományozott területet mintegy 10 km-rel északabbra, ahol új falut alapítottak. Hálából a települést Lőrincfalvának nevezték el, de mivel ilyen nevű falu már létezett Erdélyben, a település neve végül Újlőrincfalva lett. Az új falu magasabban fekvő területen épült, így védettebb volt az árvizektől. A lakosok itt folytatták életüket, és sokáig visszajártak a régi falu területére gazdálkodni, egészen a Tisza-tó létrehozásáig.
Az idősebb korosztály emlékeiben még élénken él, milyen volt egykor őseik földje. Az újlőrincfalvi könyvtárban gyakran idézik fel az egykori Tiszahalász emlékeit, és őrzik a falu történetét. A közösség számára fontos a múlt megőrzése, és az elöntött falu emlékének ápolása. A Tisza-tó létrehozása után a régi falu területe szigetté vált, amely ma az Óhalászi-sziget néven ismert.
Az Óhalászi-sziget napjainkban
Ma az Óhalászi-sziget a Tisza-tó legnagyobb szigete, amely csak csónakkal vagy elektromos hajóval közelíthető meg. A sziget sűrűn benőtt akácerdővel és nádasokkal rendelkezik, és számos madárfaj otthona. A szigeten található egy madármegfigyelő torony, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a Sarudi-medencére. A toronyból megfigyelhetjük a falu régi helyét és maradványait.
A sziget bejáratánál egy emlékmű áll, amely az egykori Tiszahalász falu emlékét őrzi. A temetőben található egy 1848-ban állított kőkereszt, amely az egyetlen megmaradt emlék a faluból. A keresztet 1989-ben restaurálták, és ma is látogatható. A szigeten labirintusszerű ösvények vezetnek az egykori település maradványaihoz, ahol információs táblák segítségével ismerkedhetünk meg a falu történetével.
A sziget és környéke népszerű célpont a természetkedvelők és a horgászok körében. A Tisza-tó vízfelületét hatalmas nádas, gyékényes terület és gyönyörű mocsári növények alakítják. A tavat sok-sok sziget szabdalja szét, köztük az Óhalászi-sziget, amely az egyik legizgalmasabb célpont. A látogatók gyakran kajakkal vagy kenuval közelítik meg, de elektromos csónakos túrák is elérhetők. A sziget egyfajta természetes időalagút: miközben a látogatók madarakat figyelnek, vagy a nádas ösvényeit járják, valójában egy elfeledett falu emlékén keresztül utaznak vissza az időben. Az Óhalászi-sziget különleges hangulata abból a kettősségből fakad, hogy egyszerre élő természeti helyszín és egy emberi közösség eltűnt otthona. A túrázók gyakran megállnak a kőkeresztnél, mely csendesen őrzi a múlt emlékét. A környék vadregényes, ugyanakkor csendes, sokak számára spirituális élményt is jelent a látogatás. A madármegfigyelő toronyból gyakran lehet látni gémeket, kócsagokat, kárókatonákat és ritkább fajokat is. A természetjárók szerint a legszebb idő a sziget meglátogatására az őszi időszak, amikor a táj aranyló színeket ölt, és a víz felszínét reggeli páraréteg borítja.
Természetvédelem és ökoturizmus a Tisza-tónál
Az Óhalászi-sziget és környéke a Hortobágyi Nemzeti Park részeként természetvédelmi oltalom alatt áll. A sziget körül elterülő Óhalászi-Holt-Tisza különleges vízi ökoszisztémát őriz, ahol a víz kristálytiszta és viszonylag mély. Itt számos halfaj, vízimadár és kétéltű talál otthonra. A terület védettsége miatt csak korlátozottan látogatható, elsősorban szervezett túrák keretében. Ez biztosítja, hogy a látogatók ne zavarják meg a törékeny élővilágot. Az ökoturizmus fejlődése fontos szerepet játszik a régió gazdaságában, ugyanakkor segít megőrizni a természet értékeit is. Az ide látogatók között sok a természetfotós, biológus, madármegfigyelő, de a családos kirándulók számára is vonzó a helyszín. A nemzeti park és a helyi túraszervezők együttműködésével tanösvények, információs pontok, vezetett csónaktúrák teszik lehetővé a felelős turizmust. A terület madárvilága európai szinten is kiemelkedő, és a Ramsari Egyezmény alapján nemzetközileg is fontos vizes élőhelynek számít. Az Óhalászi-sziget tehát nem csupán történelmi emlékhely, hanem a természet és az emberi kultúra találkozásának különleges színtere is.
